A Fekete Lámpás
Ez a ránézésre egyszerű holmi furcsa hatalommal bír, noha nem nagyobb, mint egy közönséges lámpás. Ismeretlen, fekete fémből készült; magassága mindössze egy arasz. A tetejére erősített, vésetek borította karika segítségével lehet felemelni, felépítése, megmunkálása és díszítése azonban olyan idegen és furcsa, hogy már az első pillantásra rémületet kelt. A ~ benne lobogó tűz világát két apró, vasaláson mozgó fém ajtócskával lehet szabályozni, s mivel más módja nincs a fény kioltásának, ha már nem kívánjuk használni, azokkal kell elrekesztenünk útját. A lámpa eredete ismeretlen, akárcsak a mód, mellyel a benne lobogó zöldes lángot életre keltették. A lángnyelvek álomszerűen billegnek, mintha más síkról börtönözték volna őket a lámpásba. Ha a lámpás használója ezt a fényt tartja maga előtt, miközben alászáll egy veszélyesnek tűnő aknába, vagy átfürkész egy termet, melyben valami olyasmi lapul, amitől tartania kell, a lámpás jelezni fog neki: Ötven lépésnyi körzetben minden; a tulajdonosára leselkedő veszélyt megmutat, jóval pontosabban, mint ahogyan azt a papok Szent fény varázslata teszi. Nem csak a fény színe változik vérvörösre, de a lángok is abba az irányba fognak hajladozni, ahonnan a veszély közelít. A lámpás jelezni fog minden ártó szándékú lényt és csapdát, de megmutatja tulajdonosának azokat a helyeket is, ahol figyelmetlensége sodorhatja veszedelembe. Ilyenkor a lángok színe nem változik, csupán a lobogásuk lesz intenzívebb. Közvétlenül a lámpáshordozóra irányuló támadások előtt nagyot villannak; s mintha felmordulnának, miközben a levegőbe" marnak, így a lámpa hordozóját - persze csak akkor, ha a kis ajtók nyitva vannak - lehetetlen meglepni. Másik tulajdonsága eredeti birtokosát nyilván nem zavarta, viszont sok kellemetlenséget okozhat újdonsült gazdáinak. Az igazi tulajdonos feltehetőleg valamely síkok között kóborló lény lehetett, aki számára bizonyára nem jelentett problémát, hogy a lámpás nem csak ezen a síkon világít. Valahányszor a lángot takaró kicsiny ajtókat felhajtják, világítótoronyként villan fel a belső síkokon, maga köré vonzza az ott tartózkodókat, akiknek - amíg nyitva az ajtó - lehetőségük van a lámpás fényén keresztül átszivárogni a való világba. Hogy milyen teremtmények pillantják meg a fényt, az teljesen véletlenszerű, eldöntésére a KM hivatott. A gonosz helyeken a felbukkanó asztrál- és mentállények vélhetően maguk is hasonlóan mocskosak lesznek, míg más helyeken ez kevésbé valószínű. Minden, a lámpás fényében eltöltött körrel 5%-kal nő annak az esélye, hogy valaki felfigyel a síkok közti lámpás fényére. Ez az érték az első körben 15 százalék. A lámpás természetes fénytávolsága az anyagi síkon tíz, a belső síkokon ötszáz lépés. (Nem innen látható, ezt a távolságot világítja be!)
A lámpás fényére az asztrál- és mentálsík lakói, öntudattal bíró lények és egyszerű entitások egyaránt jelentkezhetnek. A láng nem meghatározó a felbukkanó lények jelleme szempontjából, ám megjegyzésre érdemes, hogy a rosszindulatú; ártani vágyó "szellemek" gyakrabban gyűlnek a ;lámpa fénye köré, s próbálkoznak hordozójának befolyásolásával. Annak esélye, hogy inkább az ő kísérőire akaszkodnak, mindössze 25 százalék.
A belső síkok különböző lényeinek leírásánál a Bestiariumban meghatározott kategóriák közül csak azokat jegyeztük le, melyek játéktechnikai szempontból fontossággal bírnak. Az összes többi nem értelmezhető, így számszerű meghatározása fölösgleges. E síkok lakóira a hagyományos asztrál- és mentálmágiával hatni lehetetlen, ellenük felvenni a harcot kizárólag olyan varázslatokkal lehet, melyek közvetlenül az adott síkon fejtik ki hatásukat.
Az asztrál- és mentálsíkok lakóit egy lar-dori asztrálmágus, Skrih leírása alapján három csoportba oszthatjuk az intelligenciájuk illetőleg az asztrállények esetén az ennek megfelelő kiegyensúlyozottságuk alapján.
|