ILANOR

Szépmezei Testvériség

Terület: 452 100 négyzetmérföld (É-D ~950 mérföld, K-Ny ~850 mérföld)
Népesség: 2 180 000 fő, fontosabb városok: Rós Thómain (10 000 lakos), Dorian (7000 lakos)
Átlagos népsűrűség: 5 fő/négyzetmérföld
Államforma: törzsi területek szövetsége
Lakosság: ilanori
Nyelv: ilar
Vallás: pyarroni hit sámánisztikus elemekkel
Pénznem: korona

 

Domborzati és természeti adottságok

     A Peratlon-félsziget sziklás partjait három oldalról ostromolják a tenger hullámai. A hűs északnyugati szelek sok csapadékot hoznak: a Marvinella-öböl partvidékén és a hegyekben szinte mindennap esik az eső, és a Masseihtan, a Csillag-puszta sem szenved az aszálytól. A téli havazások gyakran emelnek ölnyi magas halmokat, hogy aztán a tengeri szél néhány nap alatt felolvassza őket. Az éghajlat mérsékelten hűvös; télen és nyáron egyaránt mentes a szélsőségektől.
     Az ország déli részét, a Marvinella-öböl és a Velerian-tenger között nyújtózó síkföldet csak néhol szakítják meg szelíd dombok, mocsaras mélyedések és lustán folydogáló csermelyek. A bőséges esőknek köszönhetően lépten-nyomon források törnek föl a földből; egy napi út során legkevesebb tíz-tizenöt patakon kell átkelni. A rövid vízfolyások útjukat a tágas, apálymosta tölcsértorkolatokban végzik; a dagály a folyó menti homokpadokat elárasztva gyakran húsz-harminc mérföldre is benyomul a szárazföldre. Ilanor egyetlen valamirevaló folyója, a Peratlon-hegységben eredő Chuin hajózhatatlan a zúgók, vízesések és uszadékfa-torlaszok miatt.
     A síkság növényzete végtelennek tűnő, szemhatárig nyújtózó füves puszta, amit csak itt-ott pettyeznek kisebb facsoportok. Az örökké dús és harsány, jellegzetes kékeszöldbe hajló árnyalatú fűtenger hatalmas állatcsordáknak kínál legelőt. Habár eredeti állatvilága megritkult, a patakokat övező csalitok még mindig sokféle vadnak nyújtanak otthont: farkasnak, hódnak és százféle szárnyasnak. A magasban sasok köröznek, a fű között fogoly, túzok és fürj költ.
     A Peratlon-hegységben járva nem is gondolnánk, hogy még mindig Szépmező földjét tapossuk. A Peratlon nem magas hegység – a kétezer lábat nem haladja meg –, de a régmúlt korok kataklizmái feldarabolták, szurdokvölgyeket hasítottak belé, és szeszélyes formákba tornyozták szikláit. Komor fenyveseiben mohaszakáll csüng az ágakról; pisztrángos patakok futnak sebes zúgókon át a völgyekbe; a hegyek oldalában zuzmólepte gránittömbök hevernek. A bükk- és jegenyefenyő-erdőket alig járja ember, csak szarvas, medve és a roppant vadtulok lakja.