Bárdmágia 
   irta: Brutalis

Bárdmágia



I. A bardmagia altalaban

Eloljaroban:
A M.A.G.U.S. bardjainak magiajarol alkotott elkepzeles igen kotodik ahhoz
a sokat kritizalt kalandozo- (es bard-) kephez, amely feltetelezi a kalan-
dozok kiemelkedettseget az egyszeri ynevi emberhez kepest. 
Ennek megfeleloen a JK bardok egytol egyig ismernek varazslatokat. Ezek
jol meghatarozott hangsorok, amelyek a magikus akarattal egyutt hozzak
letre a kivant hatast. Mint azt mindannyiotok tudja, a magikus energiak
begyujtese az Osszhangzat megszolaltasaval tortenik, tiszta, csillagfe-
nyes ejjeleken.

Az en velemenyem:
A bardmagia elsosorban a nagybetus Hangulaton alapszik. Minden, ami nagyon
szep, vagy nagyon diszharmonikus, hatast valt ki a hallgatokban. A megfe-
lelo hangulat, tudatallapot letrehozasaval az kelloen elenk kepzeloereju
dalnokok kepesse valnak arra, hogy a magikus energiak fokuszalasaval ma-
gikus hatast hozzanak letre. Ezt nevezzuk magianak. A kivant hatast nem 
maga a dal, hanem az ot eleneklo dalnok elmeje hozza letre. Eppen ezert
kulonbozo hangzatok is kepesek lehetnek azonos magikus hatas kivaltasara; 
ez okbol birodalmankent, regionkent mas dalok szolgalnak magiakent. Ebbol
az is kovetkezik, hogy a messzirol szarmazo bardmagiakat meg a legkivalobb
dalnokok is csak hatasuk utjan kepesek tobbe-kevesbe pontosan beazonositani.

A magia letrehozasahoz harom dolog szuksegeltetik:

1. A Hangulat

A Codexbol jol ismert tenyezo alapveto fontossagu a bardmagiahoz. Az elmult
idok es a jelen tortenesei nyomokat hagynak az asztralis sikon, es igy se-
githetik, vagy gatolhatjak a kello erzelmi-tudati allapot letrejottet. Egy
nemesi udvarhaz nagytermeben, ahol mindennaposak a vidam ugratasok, a kel-
lemes balok, a dalnoknak inkabb egy vidam dal szavai jonnek a szajara. De
ha ugyanez a terem veres leszamolasok es kegyetlen orgyilkossagok tanuja
volt, valoszinuleg egy komor ballada illik hozza. A hely hangulata akar meg
is hiusithatja a magikus hatas letrejottet. A jatektechnikaban hasonlokepp
jelenik meg, mint a Codexben: a varazslat E-jet valtoztatja meg.

2. A Szandek

A bard eltokeltsege, keszsege a hatas kivaltasara, akar tudatosan, akar tu-
dat alatt. Nem azt gondolja, hogy 'Na, akkor varazsolni fogok', hanem 'A lel-
kem teszem a dalba'. Nem is kell tudnia arrol, hogy amit muvel, azt magia-
nak nevezik. De az erzelmi toltes, a Cel, a lelek erejevel kepes letrehoz-
ni a varazslatot. A Szandek sikere fugg a dalnok lelki beallitottsagatol 
is: egy magamutogato, hivalkodo ficsurhoz aligha illik a lathatatlansag,
sokkal inkabb egy fenybol ontott tiszti egyenruha. Ettol fugg, letrejohet-e
egyaltalan a kivant hatas.

3. A Hatalom

Jatektechnikailag: Mana-pont. Elmeletileg mindenkiben ott lappang a poten-
cial, hogy mindenre kepes legyen. A lelek e kepessegenek pallerozottsagat
mutatja meg szamszerusitve. 
Nem csak a dalnok hat a dalra, hanem forditva is igaz: a magikus hatas az 
eloado lelkere is hatast fejt ki. Ennek kovetkezteben az elme egyre inkabb
eltavolodik a harmoniatol, igy vegul keptelen lesz a varazslashozszukseges
allapot eleresere. Az Osszhangzat megszolaltatasa a dalnok altal elerheto
legtisztabb allapotot hozza letre, s igy helyreallitja, ami megvaltozott. 
Ezert az azonos vallasu papok altal letrehozott Szferak zeneje is segithet 
a varazsejet vesztett dalnoknak, igaz, csak korlatozottan.

Az Osszhangzat:

Bizonyos ertelemben varazslat ez is, igy igenyli mindharom komponens je-
lenletet: a Hangulatot a tiszta, csillagfenyes ejszaka biztositja, a Szan-
dek a kivant lelekallapot elerese, a Hatalmat pedig a dal adja.
Sok dalnok szerint a legcsodalatosabb harmonia, amit ember fule hallhat.
  
II. A bardmagia tulajdonsagai

A bardmagia rendkivul megbizhatatlan joszag. Egy magikus dal valami olyas-
mi, mint egy fantasztikusan sikerult dalest, amikor az eloado tokeletesen
rahangolodik a hallgatosagra, es ugy tud jatszani a lelkukon, mint a maga
hangszeren. Ha minden hallgato ugy ul, mint a szobor, meg szemrebbenessel
sem ad jelt tetszeserol vagy nemtetszeserol, nem lehet oromujjongasra kesz-
tetni, csak nagyon komoly szakmabeli tudassal. A bardmagianal a hallgatosag
szerepet maga az eloado jatssza. Ra kell vennie az elmejet, hogy letrehoz-
hassa a kivant hatast, el kell hinnie, hogy kepes erre, es meg kell valo-
sitania. A Lehetoseg minden dalnok lelkeben ott lakozik, de ahhoz, hogy va-
losagga valjon, maganak is hangszerre kell valnia. 
A kivant varazslatot nagyban befolyasolja a kornyezete alaphangulata, a
bard lelkiallapota es sajat hangulata. Ezert a dalnoknak elobb ra kell
hangolnia magat a kornyezet 'erzelmi toltesere', fel kell keszitenie ma-
gat, es csak ezutan varazsolhat egyaltalan. Ebbol is latszik, hogy a bard-
magia nemigen hasznalhato fegyverkent, a szo hagyomanyos ertelmeben. 

III. Peldak (Elnezest azoktol, akik mar olvastak.)

Elso

'Meg mindig remeg a labad. Pedig ot teljes perce mar, hogy falnak tamasz-
tottad a lantodat, kilencven szivdobbanas ota duborog a fuledben a taps-
vihar - bar a vered hangosabban dobol, mint a 'nemes' urak utemesen csa-
podo tenyerei. Eltalaltad, hogy mire vagynak - nem volt nehez: mind 
egyforma -jutalmad a tapsorkan, a megkonnyebbult nevetes es a poharak
csilingelese, ahogy az egeszsegedre isznak. Ennyi voltal: egy musorszam 
egy egesz ejjel tarto mulatsagon. Mulo szeszely kegyeltje vagy, az est 
egyik pilleje, kit a hangulat emelt a hatara - s hogy elejt majd, 
afelol ketseged nincs es nem is lehet.
Hiszen te itt kivulallo vagy, eszakfoldi, s kivulrol, felulrol mindent
jobban latni. Elhataroztad, hogy ezuttal magad javara forditod az ese-
lyeket, ezert is valasztottad a messzi Eszak legnyomasztobb dalait.
Ugy jatszottal a hallgatosagod lelken, mint a lantod hurjain. O, tudtad
te jol, mire vagynak ezek az ostobak: verre vagynak es bunre, ugy, hogy
aterezzek a vetek izgalmat, de ne kelljen szembesulniok a csomorrel es
a fajdalommal. Lepkek ezek, lepkek mind! Libegnek egyik tiltott elve-
zettol a masikig, megreszegulve a buntetlenseg es az erinthetetlenseg
tudatatol. Fajdalmat akarnak latni, pusztulast es ertelmetlen szenve-
dest; ezt vartak toled - megkaptak. Mindenedet rajuk zuditottad, amid
me'g megmaradt: a haragod, felelmed, bizonytalansagod, a vagyaid, ugy,
mintha a mase lenne, mintha TE nem erezned; ezt tetted, nem igaz? Es 
ok most mosolyognak a diszes alarcok mogott, elismeroen bolintanak feled,
es nem ertik, nem erzik, hogy amit most hallottak, azt nem mu-fajdalom,
csalt felelem, hamis vagyakozas telitette: minden valodi volt, es te
ilyeneknek ontotted ki a lelked. Ravasznak hitted magad, nemde? Pedig
megfogtak. Barhogy tagadnad magad elott, vonz ez az elet. Nem vagysz
most az utak porara, a lepusztult kricsmikre, a baratsagtalan falusi-
akra, a rablokra es tolvajokra, akik megolnenek egy ezustert, nem
vagysz a rekviralo katonakra, az utelzarasokra es a csatakra, amelybol
jo nehanyat volt alkalmad mar latni... es most itt ulsz a fal mellett,
olykor meg nehezen veszed a levegot, es azokra gondolsz, akik mar nem
almodnak es nem remelnek, akiket megtort a vilag - ez a torz es orult
vilag, amely mindig mas mercevel mer es olmozott kockaval jatszik -,
akik meghaltak vagy megnyomorodtak, es magad kerdezed, erdemes volt?
Eladtad magad most csengo aranyert, gyorsan gurulo ezustert - mondd,
van mentseged magad elott? Ehes szajakat akarsz etetni e penzbol? Csak
egy orokke ehezo torok ehseget csillapitottad mulo pillanatokra - onnon
birvagyadet. Szegenyeknek akarsz ruhat venni? Sajat mohosagodat bujta-
tod csillogo kontosbe. Epiteni akarsz? Csak romboltal, mert rossz utat
valasztottal. Pedig tudod te, mi az igaz ut szamodra. Nehez es veszelyes
ez az ut, de atvezet teged az eleten.  
Az emberek szeme hozzaszokott a sotethez, mar nem erzik sotetnek az ejt, 
amely reank szallt. Nem erzik a szurkeseget, amely a lelkekbol fakad.
A mai muveszet csak sotetben motozo kez, uvolto zajban tatogo szaj.
A mai bardok legtobbje utnak tekinti a dalt - szamukra a dal csak le-
hetoseg, hogy magasabbra torjenek. Te azonban tudod, mire kaptad a te-
hetseged: a te dalod nem kez es nem szaj - a te dalod emlek, a szi-
nek es a madardal emleke. Ma csak fajnak ezek az emlekek, maholnap ta-
lan uj remeny bolcsoje lesz a regi seb. Ha megorzod a szivedben a regi 
kepeket es a regi emlekeket. Most felvetted az udvari bolond maszkjat, 
beleptel e zajlo tomegbe, de valaszd el mindig az alarcod a belso 
enedtol - ugy kell ma gondolkodtass, hogy ne erezzek a szandekod, mert 
olyanok manapsag az emberek, mint a dacos gyermekek, akik csak az 
ellentmondas orome kedveert nem hallgatnak mentorukra. Te csak 
emlekeztesd oket es ok el fognak gondolkodni... es akkor talan 
kicsirazik bennuk a banat, amit ma tan te erzel itt egyedul.
Nezd csak, nezd azt a fiatal nemest ott a sarokban: felrevonult a lar-
ma elol, mar topreng, mar gondolkozik - nem volt hat hiabavalo az al-
dozatod! Eladtad magad az ordognek, hogy masokat ments. Nagy tett ez,
bar senki nem fog rola megemlekezni. Te vagy a faklya, amelynek lang-
ja eluzi a sotetseget es amelynek fenykorebe visszaternek a regi szi-
nek. De ne feledd: minden faklya kialszik egyszer. Te is kialszol majd.
Lesznek azonban masok, akik kovetik a peldad, es akkor talan... talan...'
      
Hogy nezne ez ki jatekban?
A dalnok eloszor is igyekszik kipuhatolni, mit is varnak tole a hall-
gatoi. Mikozben a hangszeret hangolja, figyeli a mormogast, ami korul-
veszi. Nem a szavak ertelmere figyel, hanem az erzelmi toltesere. Az-
tan kivalaszt egy dalt - o irta vagy mas, most nem szamit -, amely il-
lik a varakozasokhoz. Rahangolja magat is, elkeszul. Aztan, amikor e-
nekel, talan maga sem tud rola, de letrehozza a magiat. A fogekony hall-
gatok kitart lelkeben a hatas frenetikus.
Ha van ra lehetosege, hogy tobb dalt is eloadjon, a hangulatok apro val-
toztatasaval direkt megnyilvanulo magia nelkul is ugy iranyithatna a
hallgatosagot, ahogy kedve tartja. A Hangulat megvan: a varakozas a fe-
lelemre, a Szandek is: a dalnok akarata, es a Hatalom is: a szavak, a dal-
lam es a lelek fogekonysaga. Ez a harom egyutt hozza letre azt az aszt-
ralmagikus hatast, amely teljesen maga ala gyuri a hallgatokat. Gondo-
latokat es erzelmeket ebreszt.  

Hasonlokeppen mukodik a direkt bardmagia is: Hangulat, Szandek, Hatalom,
ez a harom hozza letre a kivant hatast. 
Vegezetul kovetkezzek a Dal hatalmanak egy sarkitottabb peldaja. Itt a 
Hangulat kifejezetten ellene szol a magia letrejottenek, de a masik ket
tenyezo annyival erosebb ennel, hogy a hatas megis kepes megszuletni.

'Szinte elkepzelhetetlen, nem emberi fulnek valoan disszonans hangok
keltek szarnyra a dalnok finom ujjai nyoman. A lant sikoltozott,
majdhogy emberi hangon konyorgon kegyelemert, uvolto harag, gyulo-
let csopogott a falakrol, ahogy a bard melyebb hangokat csalt ki
hangszerebol. Hirtelen valtasok, tulburjanzo diszitesek, ertelmet-
len betetek: ezekbol epult a 'zene', amely elvesztette regi celjat es
ertelmet, csak onmagaert, az ujdonsag elmenyeert szuletett, mely nem
gondolkodtatott, csak befolyasolt, mely nem adott mar szarnyakat az
emberi leleknek, hanem a tudat legmelyebb bugyraira hatott. Egy nyo-
szorgo hangzattal ert veget az eloadas. A dalnok elegedetten nezett
vegig hallgatosagan: valosaggal megbenitotta oket a hangaradat. 
Lustak voltak korbenezni, hat most felnyitotta a szemuket. Vissza
fogjak csukni hamarosan - ujra indul az elet... ujra indul a halal.
Ez kell nekik, emlekeztette oket arra, hogy elnek, hogy van meg er-
tek az eletukben, hogy vannak dolgok, amelyek romlottabbak, mint ok,
onigazolas kellett nekik, hogy ok valojaban nem rosszak, csak a ko-
rulmenyek... Szanalmasan ostobak! Gyengek es rovidlatok! Hat majd
felallitja oket Shadlek legmagasabb pontjara es vegigmutatja nekik
Ynev osszes kiralysagat (ahogy az Iras mondja - olvastak ezek vala-
ha is a Szent Konyveket?), hogy lassak, ami elol menekulnek. Meg fogja
nekik mutatni, mi az, ahova tartanak. Bosszut fog allni rajtuk min-
denert, ami elveszett - es miattuk veszett el mind! Miattuk nincs
mar beke, megnyugvas senki szamara! Mert az elso csapas utan elfor-
dultak mindattol, amit vallottak - avagy vallottak ok eme ertekeket
valaha is? Egyetlen erzest ismertek volna csak: az onos birvagyat?
Lehetseges volna ez? 
Ugy kezdodott el a taps, mint egy nyari zapor: eloszor csak nehany
tenyer csapodott ossze bizonytalanul, aztan, ahogy ocsudtak, a tobbi
is - ugy is ert veget, mint egy nyari zapor. Hirtelen.   
Folytatodott a lakoma.
Lecsukodtak a szemek - ujra indult az elet... ujra indult a halal.'