ELF

 Az elfeket két különböző csoportra oszthatjuk: a közönséges elfekre - akiknek jó néhány alfaja létezik -, és az Óelfekre. Miután a M.A.G.U.S. rendszerében csak közönséges elffel lehet játszani, ezért itt és most csak rájuk térünk ki. Íme! Negyvenezer éve még csak Dél-Yneven léteztek elfek. Származásukat illetően csupán legendáikra hagyatkozhatunk - a legtöbb bölcs Larion szigetét tartja őshazájuknak. A kráni Sötét Hatalom megjelenése után a Délen virágzó elf birodalom hanyatlásnak indult. Életterük egyre szűkült, némely csoportjuk a fenyegetés elől Északra menekült, míg a délen maradottak beszorultak Tysson Larba, hogy azután onnan is tovább meneküljenek a Lasmosifélszigetre. Itt élnek mais, Elfendelnek nevezett királyságukban. Északra költözött társaik szerencsésebbnek bizonyultak: a Nyugati Óceán partjától a kontinens belsejéig húzódó komor erdőségekben - távol majd minden emberi civilizációtól - telepedtek meg. Birodalmukat Sirenar Szövetség néven jegyzik az ynevi bölcsek. Az elf elzárkózásra hajlamos, a világot csöndes méltósággal szemlélő nép - egyes feltételezések szerint a lélekvándorlás egy magasabb lépcsőfokát jelentik. Mérhetetlenül hosszú ideig élnek az embernépekhez képest, s ez gondolkodásmódjukra, és viselkedésükre egyaránt rányomja bélyegét. Türelmesek, emberi mércével gyönyörűek; bölcsességük, felhalmozott tudásuk elképesztő. A természet gyermekei, mindenki másnál jobban ismerik az élővilágot, tisztelettel és végtelen megbecsüléssel közelítenek hozzá. Városaik, településeik erdők mélyén állnak, követ csak elvétve használnak felépítésükhöz, ám művészetük és hozzáértésük folytán fából készült házaik vetekednek a leggondosabban, legpazarabban megépített kőpalotával is. Idejük nagy részét elmélkedéssel, művészeteik gyakorlásával töltik, de az univerzum legkitűnőbb íjászai is egyben, s nem kétséges: náluk jobb lovasokat nem hordott még hátán Ynev. Testfelépítésük, mozgásuk inkább könnyed és légies, mint erőtől duzzadó, de gyorsak, akár a szarvas, és kézügyességük is párját ritkítja. Bőrük halovány, hajuk aranyszőke, szemük borostyánszínű vagy mélykék. Mindent összevéve csodálatos nép ez: egyedei - vetődjenek bárhová is Yneven - csodálatot, olykor azonban a babonaságok, előítéletek miatt félelmet váltanak ki más fajok szülötteiből. Közömbös azonban senki sem marad irántuk. Nyugodt, türelmes életüket, megszokott környezetüket nem szívesen hagyják el; az embernépek mentalitása teljességgel idegen tőlük. Nyíltak és egyenesek, igaztalanságon vagy hazugságon nem kaphatja őket még ellenségük sem. jellemük az Élet és a Rend értékeinek leghívebb tükre. Hogy olykor rossz hírüket keltik, arról kizárólag az emberi civilizációban nevelkedett - s attól megrontott - fajtársaik tehetnek, akiknek - bár látszólag mindenben azonosak elf birodalmakban élő társaikkal gondolkodását, erkölcseit már eltorzította a fiatalabb népek kultúrája. Igazi elfek csak igen ritkán kapják el a „kalandozó-kórt", így a legtöbb elf kalandozó valamely emberbirodalomból, annak elf közösségéből származik. Noha nem zárható ki, hogy az ősi földön élők némelyikében is kíváncsiság ébred a születésük óta jócskán megváltozott külvilág iránt, ennek valószínűsége egy az ezerhez. Bármennyire eltorzul is az emberek közt nevelkedett elfek értékrendje, némely ösztönüket sosem vetkőzik le. Minden elf származzon bárhonnét - nehezen viseli a kővárosokat, s a csillagos eget jobban kedveli fedél gyanánt, mint a cserepes tetőt. Az Élet szeretete ott fészkel bennük, s - legyenek bár rettenthetetlen harcosok, netán híres gladiátorok - az öncélú pusztítás, a kegyetlenség távol áll tőlük. A természet egyéb teremtményeivel kialakult évezredes jó kapcsolat sem múlik el nyomtalanul: nincs az az elf, aki tétlenül tűrné, hogy egy állatot megkínozzanak, vagy egy ligetet fölöslegesen kivágjanak. Ez persze kölcsönös, az erdő s mező vadjai ösztönös bizalommal viseltetnek irányukban, s ha egy nekivadult lovat, vagy őrjöngő kutyát keli lecsillapítani, az elfeknél jobban senki sem képes teljesíteni a feladatot. Különleges képességeik Az elfeknek néhány olyan érzékszerve és képessége is kifejlődött az idők során, mellyel más fajok egyedei nem dicsekedhetnek.

 Ezek a következők: • Hallásuk élessége kétszerese a közönséges földi halandókénak.         • Éles szemükkel két és félszer messzebbről felfedeznek mindent, mint az emberek.     • Kiváló futók: annyiszor két óráig képesek könnyű futással haladni, amennyi az Állóképességük tíz feletti része.                                                                  • Rendelkeznek infralátással, mely vaksötétben is ötven méternyi látótávolságot jelent.                                                                                                   • Minden elf természetes képessége - nem kell Kp-t áldozniuk a megtanulására! - a Mesterfokú Lovaglás, a Mesterfokú Erdőjárás és az Idomítás.                • Alaphelyzetben minden elf 30-as CÉ-vel rendelkezik (a kasztjától és egyéb értékeitől függő harcérték módosítón kívül). Az elfek természetétől leginkább a feketemágia - Nekromancia - esik távol, ezért az efféle varázslatoknak kevésbé tudnak ellenszegülni, mint mások. Ez számokban kifejezve -8-at jelent bármely Nekromancia típusú varázslattal szembeni Mágiaellenállásukra.