Horen és Hamothan

A perszonálunióban álló kettős grófság hajdan az abasziszi Nyktalos tartomány része volt, de már négyszáz éve megszabadult a hűbéri függéstől; ura ma közvetlenül a nagykirálynak fizeti az éves adót. Jobbára szárazföldi ország lévén kis számú, de jól képzett gyalogoshadsereget tart fönn, melynek gerincét egy aszisz mintára szervezett falanx alkotja. A jelenlegi uralkodó, Ezzak Terkhavian különös örömét leli a daliás katonák gyakorlatoztatásában, kiképzésében és felvonultatásában, de háborúba soha nem küldené szép szál legényeit.
     A Pawar-hegység keleti lábainál elterülő vidék, Hamothan dús fekete földjén megterem minden, amire lakóinak szüksége lehet: búza, köles, szőlő, olajfa és füge. Hamothan ősi erődjénél folyt le a VII. zászlóháború legvéresebb, négy napig tartó ütközete, ahol az egyesült sinemosi és tiadlani hadseregek vereséget mértek a toroni és abasziszi csapatokra. A hamothani sík ma is kísértetjárta hely hírében áll, de ez nem riasztja el a kincskeresőket. Ők többnyire a Kilenc Láng Gyűrűjét, ezt a hatodkori sogronita ereklyét keresik, mely a toroni seregeket vezető boszorkányhadúrral együtt veszett oda.

Rémült parasztok tömegei menekülnek a főváros felé Hamothan környékéről, és egy erős, harcra kész élőholtakból álló seregről beszélnek. Az uralkodó által kiküldött felderítők közül egyetlenegy tér csak vissza, aki megerősíti a sereg létezéséről szóló híreszteléseket, és azt állítja, hogy a hadak élén Hurrak Terkhavian, a király három éve halott nagybátyja áll. Felnyitják a családi kriptát, és a főrangú halottnak valóban hűlt helyét találják, akárcsak annak a faragott szarvat ábrázoló botnak, amelyet még Doranból hozott az öreg annak idején. Lehet, hogy a királynak mégiscsak hadba kell vezetnie féltett seregét? Vagy van más lehetőség is a síron túli konfliktus megoldására? Mit akarhat az életében jószívű nemesúr – már ha valóban ő az, akit a felderítő látott?

A tengerparti Horen azonos nevű központja egyben a grófság székhelye is. A népes kereskedőváros a Fahéjút áruinak átrakodásából él, továbbá messze földön híres ékszerészeiről és kőfaragóiról, akik a közeli bányában kitermelt jádét dolgozzák föl.      A kettős ország lakói az aszisz nyelvet beszélik, és mindannyian Pyarron hitét vallják. Főleg Antoh, Dreina és Kyel templomait találhatjuk meg itt.