A Halkenne-lagúna homokturzásaira és iszapos szigeteire épült város a Quironeia egyik legnagyobb forgalmú kikötője. Fennhatósága csak az öbölre és közvetlen környékére terjed ki; nem törekszik szárazföldi hódításokra, de féltékenyen őrzi függetlenségét és pártatlanságát.
Az „Oroszlános híd” Narvan egyik legszebb építészeti alkotása, melynek mindkét végét két–két szárnyas oroszlán szobra őrzi. A négy mitikus szörny egy-egy erényt szimbolizál, melyek előtt a helyiek gyakran tesznek fogadalmakat. Bölcsesség, Bátorság, Állhatatosság és Hűség – mind a négy fogalom fontos szereppel bír a narvaniak életében. Beszélik, ha valaki megszegi az oroszlánok előtt tett fogadalmát, azt álmában meglátogatja a négy szörnyalak egyike, és büntetésképp elrabol tőle valami fontosat. Az egyik legfélelmetesebb ilyen történet egy fiatal lányról szól, akinek háromhetes kisgyermekét ragadták el az oroszlánok, mert a férjének tett hűségesküjét egy gyenge pillanatában megszegte. Igazság-e vagy babonaság mindez, nem tudni. A karaktereket megbízó kereskedő fia azonban komolyan veszi egy átmulatott éjszakán tett fogadalmát, és bátorságát bizonyítandó útnak indul, hogy párbajra hívja a környéket rettegésben tartó rablóvezért, Hasir Varnót. A kereskedő élve és épségben szeretné viszontlátni gyermekét – azonban városszerte suttogják: ifjú korában ő maga is tett egy titkos fogadalmat az Oroszlános híd őrei előtt…
A hosszú turzáson csak néhány bejárat található; ezek közül az egyetlen hajózható – melyet folyamatosan kotorni kell – a város kikötőjébe vezet. Ennek bejáratát két hatalmas, a crantai idők emlékét idéző kőangyal vigyázza, melyek Narvan címerében is helyet kaptak. Minden ház és vízből kiemelkedő közterület cölöpökre épült, melyeket 8–15 lábnyira vernek le a puha altalajba; e célra Narvan vörösfenyőt és viessfát importál. Lakosai általában könnyű sajkákon, ún. canocékon közelednek, hiszen a város valódi főutcái a csatornák. Narvant a Száz Híd Városának is nevezik – bár a csatornák fölött átívelő kecses építmények száma ennél is magasabb. A hídépítés a jótékonykodás népszerű formája a narvani patríciusok körében.
A szigetekre épült városba szárazföldön csupán egyetlen, mesterséges töltésre épült út vezet be, melyet három, egymás után épült kapubástya és emelőhidak tagolnak. Narvan ezért a szárazföld felől szinte bevehetetlen, a tenger felől pedig flottája védelmezi – így hát érthető, bár egyedülálló módon városfalakat nem is emeltek a helybeliek saját védelmükre. A dűnék homokja, a nehéz szagú mocsarak nem kedveznek a gazdálkodóknak, ezért élelmiszerből Narvan folyamatosan behozatalra szorul. A halászat és az angolnatenyésztés éppolyan jelentős, mint a sólepárlás, és virágzik a kézműipar is. A Rowonban termő gyapotot részben itt szövik meg pamutszövetté, de az olajütők, üvegfúvók, hajóépítők és bőrművesek sem maradnak munka híján. Narvan az elmúlt évszázadokban haldokló, romos település volt, mert a turzáson átvezető csatorna feltöltődése fokozatosan elvágta a tengertől. A P.sz.-i 3570-as években trónra került, shadoni eredetűnek mondott uralkodók azonban ismét a Quiron-tenger ékességévé tették, és nem utolsósorban ők újították föl a narvani karnevál, a Maszkok Ünnepének ősidőkben gyökeredző hagyományát is. A soknyelvű város őslakói a lupárok és a dolaminok, akik a legtisztábban éppen ezen a vidéken őrizték meg kultúrájukat. A sokat szenvedett rabszolganépek ködös, ijesztő hiedelmei még a jelenkorban is erős hatást gyakorolnak a narvani mindennapokra. Ma a lakosság java része aszisz származású, és ez a leggyakrabban használt nyelv is; kalmárként persze Ynev majd’ minden nációjának képviselői megfordulnak itt. Bár a pyarroni vallás messze a legelterjedtebb, az uralkodóház erősen támogatja a Hétarcú Úr egyházát: e célból épült föl Narvanban Északfölde legnagyobb Domvik-temploma, a Szent Rafielnek szentelt katedrális.
A narvaniak nemcsak városuk szimbólumának, de szerencséjük zálogának is tartják a kikötő bejáratát őrző két kőangyalt, melyek kicsinyített mását a babonásabbak a zsebükben vagy a nyakukba akasztva hordják.
AJÁNLOM AZ OLDALT
