Ha az erv országok lakói hegyvidékről beszélnek, elsőként jut eszükbe Gianag. Való igaz, a hercegség csaknem teljes területén a Traidlan déli nyúlványainak bércei sorakoznak. Itt még az alacsonyabb hegyhátak is nehezen járhatóak; a csendbe burkolódzó fenyőerdőket helyenként kopár sziklavonulatok és széljárta hangások váltják föl. A délen is honos vadak dúsabb bundát növesztenek a csikorgó hidegek ellen. Az erdőségek ura errefelé a ravasz és rettentő erejű kékmedve, a hercegség messze földön híres vadászainak méltó zsákmánya.
A Gianagban honos kékmedve éppúgy téli álmot alszik, mint kisebb termetű rokonai; ám a prémvadászok ennek ellenére a hóval lepett rengetegben is összefuthatnak vele. Ennek oka többnyire a meglett kor, valamilyen betegség vagy éppen az éhség okozta álmatlanság. A szűkebb esztendőkben sok állat nem tud elég táplálékot szerezni a téli álom átvészeléséhez, s így alvás helyett egyre éhesebben és dühösebben rója köreit pórul járt társaival egyetemben. Az ilyen medvék a legveszedelmesebbek az emberekre, mert az éhségtől hajtva bárkit és bármit habozás nélkül megtámadnak. A kékmedve rövid távon könnyedén utoléri és egyetlen ütésével hóba sújtja a vágtató lovat. A fára mászás sem jelent ellene menedéket, ugyanis bárhova követi prédáját, és nem zavarja, ha letörnek alatta a vékonyabb faágak. A menekülők csupán kitartásukban bízhatnak, esetleg abban, hogy a medve – szemben az emberrel – sokkal nehezebben rohan dombról lefelé, mint arra fel. A kékmedve leghíresebb vadászai az orkok közül kerülnek ki; ők az egyedüliek, akik képesek fegyver nélkül, csupán a mellükre szíjazott szarvasagancsokkal nekirontani ezeknek a fenevadaknak. A felágaskodó medve ugyanis magához szorítja áldozatát; és ha az ork vadász képes eltartani magától a tágra nyílt pofát, zsákmánya előbb-utóbb saját magát nyársalja fel. E módszer azonban nem alkalmazható télvíz idején – ekkor ugyanis a kékmedve bundájába belefagy a megolvadt hólé, és az így képződő jégpáncélt még lándzsával sem lehet áttörni. De a frissen sült medvetalp állítólag minden kockázatot megér…
A legmagasabb csúcsok északon, a tarini határ mentén emelkednek. A hegyek csak az ország déli részén szelídülnek dombokká, majd végül Gianag keleti csücskében, a Selva és a tarini gleccserek vizéből táplálkozó, jeges Garrad összefolyásánál válnak valódi síkvidékké. Itt már lombos erdők kísérik a folyókat, éger-, nyír- és vadalmafák tarkítják a zöldellő réteket. Jellegzetes és csak itt élő fa a witthe. Ez az ősszel égővörösben pompázó lombú fa elszórt ligeteket alkot; a kérge alól kicsurgó cukros mézgát édesítőszerként használják a helybéliek. A hegyek között számtalan apró tengerszemet találni, de mind közül a legnagyobb állóvíz az északi határ csúcsai között található, türkizkéken csillámló Hidrach-tó. Mivel eddig egyetlen mérőón sem érte el a tó alját, a néphit feneketlennek tartja.
A Hidrach-tó környékén igencsak meggyűlt a bajuk a gianagi erdőjáróknak a farkasokkal: csapatokba verődve támadtak meg utazókat, elpusztították a ridegen tartott gulyákat, éjszakánként pedig még a falvakba is bemerészkedtek. Előfordul persze ilyesmi minden alkalommal, amikor keményebb a tél – ám most még csak ősz van, és a farkasokon sem látszanak az éhezés jelei. Az őrgróf a karaktereket küldi az ügy kivizsgálására, számos tapasztalt vadász és egy századnyi veterán katona társaságában. Az utazók idegeit nappal a túlélők rémtörténetei, éjszaka pedig a szakadatlan farkasüvöltés borzolja, mígnem egyszer a Halálhozók törzséből való ork portyázók felbukkanásáról számolnak be a visszaérkező felderítők. A jelek szerint az orkok is farkasokra vadásztak – ami meglehetősen különös elfoglaltság egy olyan nép tagjaitól, mely szentként tiszteli ezt az állatot. Talán többet is meg lehetne tudni erről a rejtélyről az orkok sámánjától, aki a jelek szerint épp valami szertartásra készülődik…
Az ország északi fekvése miatt igen hűvösek a nyarak és nagyon hidegek a telek. A Selva-medencében hajlamos hosszú hetekig megülni a fagyos levegő, amelyből apránként csapódik ki a pára. Ha télen leesik a hó, ritkán olvad el az esős tavaszi hónapokig, így a hófúvások gyakran több láb magas torlaszokat emelhetnek.
AJÁNLOM AZ OLDALT
