A Quiron-tenger délkeleti sarkában található városállam a sinemosi Rawill Tagge felé vezető út mentén, a tengertől mintegy húsz mérföldre fekszik, egy sósvízű lagúna partján. Noha területén különlegesen szép, zöld erezetű márványt bányásznak, igazán nevezetessé mégsem ez, hanem uralkodójának személye teszi. Alidax boszorkánykirálynője ugyanis a dél-quironeiai illetőségű, káoszkori eredetű boszorkányrendek jó részének választott vezetője, akinek főségét a legtöbb szervezet elismeri. Ez alól nevezetes kivétel a viszonylag jóindulatúnak tartott Livinai Gyülekezet és az annál veszettebb hírű Symarel Berkanu. A tisztséggel fekete hadúri cím jár és az Ötödik Lobogó őrzésének kiváltsága. A városállam trónján jelenleg Sinil Dialaid, a nekromantikus tudományok nagyasszonya ül. A város fölé magasodó Iridan-hegyen emelt palota a kínzó gyönyörök és lidércnyomások tárháza; azok a Noir-papok, akik a Szövetség megbízásából bűválomba merülve fölkeresték, egytől egyig megtébolyodtak.
Alabástrom szobordíszek és márványtimpanonok; hófehér, csipkézett falak és aranyhímes függönyök; kámforillatú függőlámpások és fényt árasztó varázskristályok; szökőkutak és medencék; tavirózsák és fonatos kosarakban pompázó aloék; díszudvarok és rejtekajtók; könnyed léptű szolgálók, írnokok, poéták, csepűrágók, táncosok, muzsikusok – ez a Fellegvár, Alidax szimbóluma. Fekete gálya éjszín vitorlákkal, evezői mellett foszladozó bőrű, izzó szemű élőholtak, sötétség, káosz és halál – ez pedig az Ónix, Sinil Dialaid hajója, s egyben uralmának jelképe. Sokaknak, így a boszorkányúrnő tanítványainak szemét is bántja ez a kettősség; de a Fekete Hadúr hatalmával őrültség szembeszállni, akár gondolatban is.