*: a kyr-Y pajzsbontását nem ismerik!

Százalékos rendszerben:

Bordak, avagy az ittasok és mulatozók védistene (Cikkek)
   Wieros

"Nos, kíváncsiak vagytok hogyan találkoztam a Boros Bordakkal?? … Mindjárt elregélem, csak először had’ nedvesítsem meg a gigámat! … Mi? Mily' történet?! Ja, az a történet! Tehát, mint heves és oly meggondolatlan fiatal még másképp kerestem kenyerem. Vonzott a dicsőség és a hírnév, ezért inkább az aréna homokján, semmint a kocsmapultnál versengtem. Nem voltam épp egy kétbalkezes tökfilkó, így történhetett, hogy megnyertem a geviti viadalt. Aznap este elmentünk a cimboráimmal megünnepelni a győzelmet. Fel is öntöttem a garatra úgy istenesen, sőt! Egy ugri-bugri, nyiszlett, de amúgy túl nagyszájú harcos kötekedni kezdett velem, hogy miért nem ürítem poharam Arelre, ha már az arénában ily kedves volt hozzám. Erre csak annyit válaszoltam: én Arelban nem hiszek, az Ital az én istenem! "Hát, ha az, mutasd meg!!" - kiáltott fel ő. Nem is visszakoztam; ha egyszerre három ellenfelet vertem le, akkor csak nem fog kiütni pár feles; igaz, picit nyugtalanított a másik fölényes mosolya. A legerősebb, gyűszűs rozspálinkát kértük ki és kezdetét vette a párviadal. Az első tucat pohárka még jól jött, de lassan azért kezdtem érezni a hatást, míg a másik minden gond nélkül gyűrte le az újabb porciókat. Kezdtem megijedni; már tán két tucat üres pohár volt előttem, de mintha én kétszer annyit láttam volna, a nyúlképű pedig még mindig mosolyogva hajtotta le az újabb és újabb poharakat. Az istenekhez kezdtem fohászkodni, mégse maradjak már szégyenben! Ekkor, talán már túl a három tucaton, a másik arca hirtelen elszürkült és abban a minutumban lefordult a székről! Mint mondják nem is szenvedett soká, mert másnapra holtan találtak reá! Én sem voltam azonban jobb bőrben! Mintha démonok kugliztak volna a fejemmel és éreztem, hogy hamarosan megint találkozom a győzelmi vacsorámmal. Hogy mégse érjen eme gyalázat mások előtt, kitántorogtam a fogadóból és az itató felé vettem az irányt. Próbáltam rókázni, de valahogy nem sikerült; ígyhát elterültem a vályú mellett, és vártam a végzetem. Ahogy ottan heverészek egyszercsak megszólal egy távoli hang. Már azt hittem az egyik haverom szemtelenkedik, mert azt kérdezte: kérsz egy kis bort pajtás? … Ahogy felnéztem, megláttam Őt, a Nagy Borost. Be voltam ám rúgva, mint ama abasziszi öszvér, de sok minden tisztán megmaradt. Valami szürkés köntösfélét viselt, a fején talán szőlővesszőkből font koszorút hordott és hosszú, hosszú szakálla volt. A kezében egy borosflaskát fogott, másik hóna alatt egy kisebb hordót tartott. Hogy mit beszéltünk arra nem emlékszem... Aztán döntöttem úgy, megépíttetem ezt a kis ivót a győzelem utáni díjamból! … Nade sok beszédnek sok az alja! Inkább igyunk! Már úgyis kiszáradt a torkom ettől a sok beszédtől…"

Corneus Wokozi, Bordak hű szolgája, az ifini Csúnya Banya kocsma tulajdonosa

"A fent említett vallás (erősen destruktív jellemzői ellenére), véleményem szerint nem jelent veszélyt a pyarroni, illetve egyéb társadalmakra. Követői nem vétenek a Paktum ellen, önpusztító kultuszuk pedig területileg jócskán behatárolt, ezért semmiféle komolyabb ellenintézkedést nem javasolok. Azonban támogatok minden további megfigyelést, illetve eme kultusz sárga indexen való tartását!"

Pater Udo Stuzzi: Jelentés a Bordak hitéről az Inkvizíciós Ligának (részlet)

  Egy kultusz, ami egy, egyesek által károsnak ítélt, szenvedélyt éltet. Egy isten, aki védi a mulatozókat, az italozókat és kegyelmében részesíti az idült alkoholistákat is! Ő Bordak, a szeszesitalok, a tivornyák és a részegek pártfogója, a Nagy Boros, a Feneketlen Hordójú. Feltűnése Yneven, egyes ősi feljegyzések alapján, a kyrek hanyatlását követő Káoszkor derekára tehető. Bár kultusza azóta változatlanul él a kontinensen, mégsem vált népszerű tömegvallássá. Nem is hinnénk, de a hit követőinek száma sohasem haladta meg a 150 ezer főt! Ebből kifolyólag inkább kisisteni kultusznak vehető. A kis hívőszám a következő okokkal magyarázható: